17.Fejezet

Az LSD-nek általános aktiváló hatása van: éberré tesz, megszünteti az alvásigényt, befolyásolhatja a légzést, illetve a mozgáskoordinációt. Gyakran előfordulnak az alábbi testi tünetek: a pupillák kitágulása, gyors szívverés, magas vérnyomás, verejtékezés, emelkedett testhőmérséklet, remegés. Az LSD gyakran vált ki utazójában illúziókat.
És én ezt magamhoz vettem.

*****

Tágra nyílt szemekkel bámultam a tőlem pár méterre álló hölgyet. Stella volt az. Már egy ideje nem láttam, pontosabban az együtt töltött romantikus fotózásunk óta. Hirtelen a Stella iránti érzelmeim ismét a felszínre törtek. Ugyanaz a csinos, elbűvölő hölgy volt, mint ahogy emlékeztem.
- Genna. Minden oké? - rázta meg gyengéden kézfejemet Louis. - Mégis mit bámulsz annyira? - pillantott át vállán, s tekintett végig az épp menni készülő Stella-n.
- Csak egy perc. - húztam ki karomat tenyere fogságából, majd kissé támolyogva, de megindultam a nő felé.
Lépteim során megannyi gondolat cikázott fejemben. Mi van, ha meg se ismer? Elvégre mikor legutóbb találkoztunk úgy festettem, akár egy hajléktalan. Még gúnynevet is kaptam. Csöves-Genna.
Lassan, de biztosan közelítettem meg, a már az ajtóban álló hölgyet, mígnem teljesen mögötte termettem. Kissé alacsonyabb volt nálam, főleg most, hogy magassarkúban tipegtem. Mély lélegzetet véve húnytam le szemeimet, majd nyitottam ki ismét. Még mindig előttem állt, nem csak illúzió volt.
Remegő kézzel nyúltam vékonyka válla után, melyet egy könnyed blézer fedett takarásba, majd végigsimítottam rajta.
- Stella. - böktem ki dadogva.
- Genna? - Pillantott át jobb vállán. - El se hiszem! Hogy vagy? És egyáltalán mit csinálsz Londonban? - mosolyodott el, s megsimította felkaromat.
- Öhm...Remekül! Egy fotózás miatt jöttem ide. Ja, és kösz, hogy elküldted Alyson-nak az anyagot. Tényleg...Nagyon kösz. Kurva jó. - motyogtam értetlenül, elvörösödött arccal.
- Ez csak természetes Genna. - dobta át ballonkabátját vállain. - Amúgy nagyon csinos vagy. Meg se ismertelek volna, ha nem jössz ide. Egyszerűen elbűvölő ez a ruha, tiszta Audrey Hepburn.
- Igen, igen...Hogy ki?
- Látom a humorérzéked még meg van. - kacagott fel. - És mondd csak. Kivel jöttél?
- Oh, csak pár barátommal, ott ülnek. - mutattam Harry-ék asztala felé. És te?
- Az ott nem a... - vizslatta végig az asztalnál ülő személyeket.
- Ő itt Jaime? - tekintettem az épület előtt álló férfire.
- Ki? Ja igen...Róla meg is feledkeztem. Nos, azt hiszem nekem menne...
- Ne menj! - förmedtem rá. - Kérlek. - zártam tenyereim fogságába hosszú, vékony ujjait. - Igyunk meg valamit. Múltkor visszautasítottál, többször nem élném túl. - néztem mélyen csillogó szemeibe, melyek visszatükrözték bús-komor tekintetemet.
- Tudod, Genna. Nagyon élveztem azt a fotózást, de ennyi. Nem létesítek különösebben sem érzelmi, sem szexuális kapcsolatot nőkkel. Még ha ilyen csinosak is, mint te.
- De mi van, ha én csak egy ártatlan mimóza-koktélt akarnék meginni, egy régi munkatárssal.
- Régi, Genna? Alig pár hete ismerjük egymást. - mosolyodott el, megadva magát. - Mondjuk egy italtól még senkinek sem esett semmi baja.
- Na látod! - villantottam egy kacér mosolyt.
- Viszont azt hiszem előbb szólni kéne Jaime-nek is. Csak egy perc.
- Várj! - hökkentem meg. - Majd én elintézem. - tartottam ki bal karomat, várva, hogy Stella belekaroljon.
- Hát, lássuk. - fogadta el gesztusomat, arcán széles mosollyal.

Kilépve a küszöbön, egy alacsony, pisze férfi lépett közelebb hozzánk, egyenesen Stella-t kémlelve. Öltönye sima, élére vasalt, pár szál haja jólfésült volt, s egyenesen Stella-t kémlelte. Közelebbről még nagyobb pojácának tűnt, mint az ajtóból. Odaérvén egyre feltűnőbben dagadtak ki lilás erei nyakán, végül megszólalt. - Stella, vagy öt percre várok már. Mit műveltél?
- Ma velem jön haza lúzer! - öltöttem ki rá nyelvemet bohókásan, Stella-t ezzel megnevettetve.

*****
                                                                                                                                                  
Felkelt a nap. London kezdett ébredezni esti zsivaja után, a fiatalok haza mentek, esetleg megittak még egy italt, ahogy én, és Stella tettük. Már vagy egy órája folytattuk olykor-olykor  flörtbe átmenő csevejünket, azon a helyen ahol Louis-t is megismertem. Gondoltam, ha egyszer bevált, mégegyszer miért ne?
- Calvin Klein? - köpte koktélját egyenesen a földre.
- Miért ismeri mindenki rajtam kívül? - kiáltottam el magam, italomat kissé kilötykölve.
- Genna, kiöntöd a...A sörödet? - vette kezébe az üveget. - Te most komolyan sört iszol?
- Most mi van? - hagytam ajkam felett egy aprócska hab-bajuszt. - Szeretem.
- Maradt egy kis. - mutatott szám felé.
- Mi? Egy kis mi? - dörgöltem arcomat, mind hiába, a hab rajta maradt.
- Várj, majd én elintézem. - mosolyodott el kacéran, majd közelebb hajolva ajkait felső ajkaimhoz tapasztotta, s lecsókolta a pimasz bajuszt.
Percekig kémleltük egymást, szinte farkasszemet nézve, amit kivételesen nem állt szándékomban megnyerni. Azt akartam, hogy sose szakadjon meg.
- Sz-szép munka. - nyögtem ki.
- Elemem a probléma megoldás. - kuncogott. - Mellesleg igazad volt. Ez a sör tényleg remek.
- Még kettőt. - mutattam ujjaimmal a férfi felé, ki szemét meresztve indult el a hűtőláda felé. - Mondd csak, nincs kedved megnézni a lakásomat? - Néztem mélyen Stella ragyogó szemeibe. - Csak, hogy lásd...
- De még mennyire! - szakította meg mondatom, kezében a két szomjoltóval.
- Kösz Nobu, írd a többihez! - fordultam az ázsiai férfihez, majd hónom alá kapva retikülömet, indultam el Stella kezét fogva a kijárat felé.
- Nobu? - suttogta, hajamba bújva.
- Ahha, így hívják.
- A nevem Stan. Stan! - ordította a férfi, kezében kávés kancsóval. - Hülye leszbik.

*****

A szoba sötétségben pihent, köszönhetően lehúzott, poros redőnyöknek. Belépve pizza-marihuána kombó illata csapta meg orrunkat, Stella ezt szóvá is tette.
- Mintha egy kamasszal randiznék. - pakolta le holmiját.
- Lényegében kamasz vagyok. - mosolyodtam el.
- Mi?
- Hé! Van még egy szelet! - emeltem fel a komód alatt heverő dobozt, benne a pizzaszelettel. - Felezünk?
- Felteszem nem volt becsukva. - lépett közelebb.
- Nem, nem volt. Egy este alatt mi történhet vele? - hajítottam le gyöngysoromat a kanapéra, az ételt Stella kezében hagyva.
- Te, Genna.
- Igen?
- Ez szerintem nem mai. - lökte el magától a bűzlő elemózsiát.
- Mutasd csak! - emeltem orromhoz. - Fujj! Hát ez volt olyan kurva büdös.
- Dobjuk ki! Dobjuk ki! - ordította.
- Máris! - közeledtem az ablak felé. - Gyere! - intettem Stella-nak.
- Mit művelsz? - dörgölte meg orrát. - Csak nem kiakarod hajítani?
- Pszt! Még meghallja az áldozat. - vihogtam.
- Genna ne! - nyúlt a doboz, s annak tartalma után, immár későn. Földet ért, egy kopaszodó férfi fején.
- Mi a'? A kurva anyátokat! - ordibált, magasba emelt ököllel!
- Bocs uram, de legalább most már nem kell parókát vennie! - adtam a pimasz választ, melyre Stella öblös kacajban tört ki.
- Te nem vagy normális! - fedte takarásba széles mosolyát.
- Ne, vedd el a kezed! Imádom a mosolyod. - húztam el az ablaktól, leültetve az ágy szélére.
Folyamatosan kémleltük egymás szempárját, néha belekortyolva innivalónkba. Ruhája pántja idő közben lecsúszott, blézere már a földön hevert. Rólam csupán a gyöngysorok hiányoztak.
- Kezemben egy sörrel, most már én is olyan kemény lány vagyok, mint te. - mukkant meg, italát megemelve.
- Nem, nem vagy. - vettem ki kezéből az üveget. - Megmutatom, milyen az, ha kemény vagy! - dobtam ki kezem ügyéből az itókát, majd egy érzéki csókkal hátraökleltem a széles franciaágyon.

*****
                                                                                                                                            
Az éjszaka, már ha a hajnali ötöt annak lehet nevezni, mozgalmasan telt. Stella kényeztetése életem egyik legnagyobb kihívása volt. Látni, ahogy orgazmusa végigsöpör egész testén, egyszerűen émelyítő volt. Örömet okozni neki, az egyik legjobb dolog volt, ami eddig történhetett velem.
Ő még az ágyban feküdt. Kócos fekete haja kószán terült szét bordós párnáján. Elszívva egy szál cigarettát, visszafeküdve mellé, könyökölve figyeltem bájos, tejfehér arcát. Lassan, egyenletesen lélegzett, mint aki még mélyen élvezi az álmok határtalan világát, de a szája sarkában húzódó mosoly elárulta, hogy egész mást forgat a fejében.
Szemei hirtelen kipattantak, majd egyenesen rám szegeződtek.
- Mondd csak! Téged nem idegesítene, ha téged bámulna két óriási, de megjegyzem gyönyörű szempár? - könyökölt fel, immár egy magasságban volt arcunk.
- Hmm had gondolkozzak. Nem, nem zavarna.
- Hát remélem a rumli se zavar, mert az este jókora kupit csináltunk. - mosolyodott el, végig vizslatva a szobát.
- Most az egyszer nem izgat. Egy tinédzser szobája milyen legyen? - fordultam hátamra, csupasz melleimet fedetlenül hagyva.
- Tényleg, mi ez a "kamasz vagyok", tinédzser szoba" mánia? - habogott, engem utánozva.
- Nem is így beszélek!- förmedtem rá buján.
- Tudod mire gondolok. - döntötte homlokát mellkasomra.
- Őszintén szólva fogalmam sincs. - vontam össze szemöldököm, ujjaimmal megemelve állát. - Elmagyaráznád?
Tátott szájjal bámult rám, ajkai rebegtek, szemében némi kétségbeesés jelent meg. Állát lassan kiszabadította ujjperceim fogságából, majd feltérdelt.
- Genna, te mégis hány éves vagy?
- Hogy én? Inkább te hány éves vagy!
- Én kérdeztem előbb! - pofozott meg egy tollpárnával.
- Aucs! - vonyítottam fel. - Tizenhét baszki! De miért olyan fontos ez?
- Tizenhét? - hökkent meg. - Csak tizenhét? - csúsztatta ki kezéből a könnyed párnát.
- Ahha. Miért? Mennyinek nézek ki? - vettem ajkaim közé egy szál cigarettát, folyamatosan Stella-t kémlelve, aki rohamos sebességgel rángatta magára királykék ruháját.
- Hát nem tizenhétnek az is biztos!
- Ezt hogy érted? - gyújtottam meg bagómat. - Te mennyi vagy?
- Huszonkilenc! - sikított rám. - Úr Isten. - kulcsolta össze tenyereit arca előtt.- Megrontottam egy kislányt.
- Mi? Milyen kislányt? - szaladt szám szélére egy kósza mosoly. - Akivel olyat csinálsz, mint mi egy fél órája, az már rég nem kislány.
- Hagyd abba! - tépte fel ruhája cipzárját, szemeiből könny csordult ki.
- Stella kérlek...
- Ne érj hozzám! - szakított félbe, s kezében tipegőivel, tört ki a hatalmas bejárati ajtón.
Száguldó léptekkel rohantam a hisztériázó nő után végig a folyosón, le egyenesen a lépcsőházban, majd végül ki az épület főbejáratáig.
Viszont Stella már nem volt sehol.



Iszonyatosan hálás vagyok nektek, amiért itt vagytok nekem! Ti adtok értelmet unalmas perceimnek, hogy írjak. A komitokkal, a feliratkozásotokkal mind-mind örömet szereztek nekem. KÖSZÖNÖM!!<3
Ez  rész úgy sikerült, ahogy.Tudom, jót/izgalmasat ígértem, nem tudom, hogy kinek mi izgalmas, remélem ez elviselhetőre sikerült.
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziiXx

16.Fejezet

London. Az idő lehűlt, s én mégis immár Harry zakója nélkül folytatom rohamos léptekkel Louis-ékhoz vezető utam. A ruhadarabot még egy hajléktalannak ajándékoztam, mert a hirtelen rám törő adakozási kényszer cselekvésre késztetett...Vagy csak, mert ki akartam baszni a szépfiúval. Mindegy is. Harry még a benzinkúton maradt le tőlem, miután szembesültem valós, nőcsábász, igazi seggfej énjével. Egyszer sikerült átvágnia...Egyszer.

*****

Lábaim már megszokták a tűsarkú általi fájdalmat, többé már nem izgatott, ahogy az sem, hogy Harold Edward Styles felültetett. Az esti szél egy aprócska tincset fújt arcomba, körmeimmel odakapva, nedvesség ütött meg ujjbegyeimet. Egy könnycsepp. Sírok? Én? Egy férfi miatt? Anno mindig ilyen, s hasonló szavakkal illettek a férfiak, kénytelen voltam hozzászokni. Kivéve Stewart...Róla meg is feledkeztem. Mostanában elég lekezelően bántam vele, magam sem tudom, miért.
Gondolataimat a hirtelen felbukkanó aranyozott felirat szakította meg. The Avenue. Megérkeztem. Az étterem óriási ablakaihoz sétálva pillantást vetettem külsőmre, mely kissé meglepett. Hibátlan. Magam sem értettem, hisz ez volt utóbbi két hetem legmozgalmasabb pár órája.
Tollászkodásom közben két szempár kémlelése ütötte meg figyelmemet. Bámulnak. Ekkor jutott eszembe, ez csupán egy üveg, jó, hogy bámulnak, egy idióta az orruk előtt tapogatja végig teste kisebb-nagyobb nyílásait, túr bele szájába, orrába, s minden érhető helyre. Hirtelen lefagytam majd, óriási szemekkel fürkészve őket, kezeimet megemeltem ,s egy gyors intés után, szinte pillanatok alatt eltűntem.

Átlépvén a küszöböt, szemeim elé egy fiatal, nádszálvékony hölgy ütötte meg, bájos, hófehér mosolyával.
- Segíthetek? - állt továbbra is barna, szintén arany-berakásos pultja mögött, szemeivel folyamatosan engem kémlelve.
- Öhm...Louis Tomlinson-t keresem. Egyik barátja vagyo...
- Ön bizonyára Genna Croman. - vágott szavamba, vendéglistáját lapozgatva.
- Genna.
- Nos, Ms.Croman, ha gondolja odavezetem Önt Mr.Tomlinson asztalához.
- Azt megköszönném. - suttogtam, s megindultam az aprócska-termetű hölgy után.
Cikázva az asztalok között, kissé riszálva pillantott olykor-olykor maga után, ellenőrizve ottlétemet. Tekintetemmel kurta pillantásokat vetettem lágyan ringatózó csípőjére. Bámészkodásomat egy ismerős hang zavarta meg, Eleanor öblös kacaja. Hát persze, már el is felejtettem, hogy Louis elhozta magával Ms.Tökély-t is. A gondolatra fintor jelent meg arcomon.
- Itt is volnánk. - Pillantott fel rám a hölgy. - További szép estét!
- Köszönöm. - vetettem még egy utolsó pillantást formás hátsójára majd Louis-ra.
- Nem sietted el, azt kell, hogy mondjam. - mosolyodott el.
- Nos... - mormogtam.
- Harry mondta, hogy összefutottatok egy régi ismerősöddel, és inkább magatokra hagyott titeket. Csodálkozom is, hogy itt vagy.
- Ezt mondta volna? - vigyorodtam el, felhúzott szemöldökkel. A rohadék. Ő baszik ki velem, erre még engem állít be rossznak. Egyre jobban gyűlölöm. - Ami engem illet, azt hiszem nem egészen így történt a dolog, de persze mindegy, a lényeg, hogy megérkeztem.
- És csak ez számít. - emelte fel pezsgőspoharát, koccintásra várva, melyet készségesen viszonoztam.
- Apropó Harry, ő most hol van? - kortyoltam bele alkoholos italomba, majd rögvest átfutott agyamon az alkohol-drog kombó következményének gondolata. Louis nem tudhat róla.
- Harold mindjárt itt lesz, csak a mosdóba ment. - könyökölt fel az asztalra. - Csak nem hiányolod? - jelent meg ravasz mosoly arcán.
- A legkevésbé sem. - folytattam játékát kacéran.

Már fél óra telt el az érkezésem óta, Harry-nek azonban se híre, sem hamva nem volt. Felszívódott. Ujjaimmal mobiltelefonomat piszkáltam, üzenetem érkezett. Alyson ismételten egy hanyag üzenetben közölte a holnapi fotózás pontos dátumát. Továbbá egy meglepetés is fog rám várni. Meglepetés? Nincs is szülinapom. De akkor milyen meglepetés? Lehet mégis elintézte azt a pelenka-reklámot? Tulajdonképpen nem is lenne akkora marhaság. Jelenleg úgy éreztem magam, mint egy darab szar.
Szemem sarkából Eleanor és Louis beszélgetését követtem nyomon.
- Elmondtam már nem egyszer, hogy vedd le a könyöködet, bunkóság étteremben az asztalra terpeszteni! - suttogta Louis fülébe, haját félrefésülve ujjaival.
- Ne nézz már csecsemőnek, magasról teszek rá mi illik, és mi nem. Ennyi pénzért pedig főleg. - vette szájába fogpiszkálóját.
- Mintha nem tehetnéd meg!
- El'! Semmi sem tart örökké, ha tetszik, ha nem!
- Akkor ezt mond meg a nagyravágyó modellmacának is. - fintorgott, majd fejével apró rángásokat téve, felém terelte Louis figyelmét.
- Eleanor, ezt már megbeszéltük, ha megint elkezded a hülyeségeidet, szépen hazamész taxival!
- Én ugyan nem ülök bele egy retkes taxiba sem! - tette karba kezeit.
- Semmi gond. - motyogta. - van lábad is.
Eleanor ledermedt. Nem volt hajlandó feldolgozni, hogy bármelyik vagyont érő cipője ismegsérüljön. Hogy képes ezt Louis elviselni? Ezt a hisztis, nyávogós picsát?
El' sértődötten húzta össze magát, hajkoronájával arcát fedésbe takarva, majd onnan kémlelve az est folytatását.

Unottan könyököltem fel az asztalra, szemeim majd' leragadtak. Eleinte incselkedve figyeltem a lány reakcióját mozdulataimra, később azonban ösztönből hevertem el a tányérok között. Lomha pillantásaimat hangos, közelgő léptek zavarták meg. A lábbeli kopogása egyre idegesítőbb lett, erőt véve magamon megemeltem kobakom, s felpillantottam a személyre. A toronymagas férfi kínlódva ráncigálta fel nadrágja sliccét, haja csapzott volt, arca vöröslött.
- Téged meg mi lelt, öreg? - csodálkozott el Louis.
- Mi? Ja, semmi. Eldugult a Vécé. - foglalt mellettem helyet. - Na, mi a kaja? Á, fasírt. Azt csipázom.
Teste remegett, verejtékezett, ajkai megállás nélkül rebegtek, s fújták ki-be a levegőt.
- Haver, minden oké? - szegezte ismét Harry-nek a kérdést.
- Mi ez? Valami Kérdezz-Felelek? Minden oké. - kapkodott a villák között.
Tekintetemet folyamatosan Harry-n tartottam, majd elterelődött a bejárat, s az ott álló pincérnő felé. Ledöbbentem. Szinte teljesen megegyező tulajdonságokkal bírt Harry-vel. Szuszogott, izzadt, haja kócos volt, ruhája rendezetlen.
- Ti szexeltetek. - böktem ki majd', hogy nem ordítva, a helyiségben minden szempár rászegeződött. Hirtelen kínosan éreztem magam.
- Mi? - bökte ki Louis.
- Mármint...Sze-le-tel-te-tek. - dadogtam.
Louis zavarodottan bámult rám, majd Harry-re. Tekintete köztem, és a mellettem ülő férfi között cikázott, majd lassan megfordulva végigmérte a bejáratnál álló hölgyet is, s végül megszólalt.
- Öreg, te megfektetted a pincércsajt? - mutatott hüvelykujjával a lány felé.
- Csak szeleteltünk. - mosolyodott el, könyökével oldalba bökött, válaszul grimaszolva pillantottam rá.
- Adj egy pacsit! - nyújtotta ötösre tenyerét, amit Harry készségesen viszonzott.

Az est további része Harold, és legújabb áldozata körül forgott, milyen pozitúrában csinálták, hányszor, és hol. Nem bírtam tovább. A fejemben végbemenő zúgás felerősödött, kis híján megőrjített. Bokáimat kiszabadítva egymás kulcsolásából felpattantam székemből, majd a mosdó felé vettem az irányt.
Hatalmas erővel löktem magam után az ajtót, zajos becsapódást várva, ám ez elmaradt, egy óriási tenyér ugyanis megakadályozta.
- Beléd meg mi ütött? - nézett le rám a hatalmas zöld szempár.
- Hogy belém? És veled mi van? Te pofáztál Louis érzéseiről, meg, hogy tegyünk úgy, mintha bírnánk egymást, erre megkúrod a pincért?
- Te hagytál ott! Ráadásul a kabátomat sem látom, úgyhogy valószínűleg azt is elfelejthetem. - dőlt neki a csempével kirakott falnak.
- Persze, hogy nekem! - ordítottam. - Le-lekurváztál. - csuklott el hangom.
Harry döbbenten meredt rám, majd a földre, tenyereit zsebébe mélyesztve.
- És most menj ki. - suttogtam, Harry nem reagált. - Takarodj! - lendítettem karomat az ajtó felé.
Másodpercekig kémleltük egymást szótlanul, majd ujjaival arcom után nyúlt, s letörölt egy kósza könnycseppet.
- Ez a vaj már megpuhult. - suttogta, majd rámarkolva a kilincsre kilépett a szűk helyiségből.

Kezeimmel a pultnak estem, hányinger fogott el, rosszul lettem, és senki sem volt itt, hogy segítsen. Senki, csak a drog. Belemélyesztve kézitáskámba kézfejemet kapkodtam a papírocska után, majd rövid keresgélés után ráleltem.
Kezeimet átöblítve, mélyen tükörképem szemébe néztem, majd a cetlire. Számat óriásira tátva helyeztem nyelvem alá a blotter papírt, majd becsukva ellenőriztem annak láthatóságát. Semmi. Nyugodtan nyitottam ajtót, s indultam el asztalunk felé.

- Minden rendben? Zaklatottnak tűntél. - simított végig combomon Louis.
- P-persze. - dadogtam. - Csak a mosdóba mentem.
- Remélem te azért nem szedtél fel senkit! - kacsintott rám.
- Kemény csaj vagyok. Ellent tudok állni, ha kell. - kreáltam csalfa mosolyt arcomra, tekintetemet Harry-re tapasztva.

A helyiség gyönyörű volt, akár a benne ülő kő gazdag emberek. Szemlélődésem közben ismerős hajkorona ütött szemet. Vállig érő, fekete haj, vékony, hosszú lábak. Ezt már láttam. De hol? A nő háttal ült nekem, arcát nem láthattam.
- Fordulj már meg! - suttogtam.
- Mondtál valamit? -  pillantott rám Eleanor.
Kérdését figyelmen kívül hagyva pásztáztam tovább a titokzatos, mégis ismerős küllemű hölgyet, mind esélytelenül. Már szinte lemondtam róla, mikor sarkait a földnek csapva emelkedett el székétől, s lassan megfordult. Hunyorogva tekintettem végig egész alakján, majd arcán, mígnem megcsapott a felismerés szele. Stella?



Sajnálom, hogy ennyit késtem z új fejezettel, de a nyaralás miatt csak most tudtam hozni, ez is olyan lett amilyen. Bocsánat, ha esetleg rossz/unalmas lett, legközelebb megpróbálok kidolgozottabbat hozni.
Remélem azért ez is fog tetszeni valakinek, jó szórakozást hozzá!!:)
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziiXx

15.Fejezet

London utcái tömve voltak bulizni vágyó fiatalokkal. Egyhangú zenebona dübörgött végig a főutakon, s visszhangzott épp akkora lendülettel a kisebb sétányokon, s lakónegyedeken. Pár hete még én is eképp tomboltam volna bedrogozott, tudatmódosított állapotban Tracy-vel, aki szokásához híven ismét émelygő gyomorral támasztotta volna a falat, én pedig hosszú, holló-fekete haját fogva szívtam volna el gandzsámat. Pár hete. Most azonban akár egy sznob, úgy ülök számomra ismeretlen személyekkel egy puccos, kölni szagú limuzinban. A világítás silány, a zene már-már elviselhetetlen, pont mint egy pornófilm. A fülsüketítő zúgás a fülemben pedig még mindig nem hagy nyugodni.

*****

Üres tekintettel bámultam ki a jármű sötétített ablakain, melyet napszemüvegem még inkább beárnyékolt. Fekete, testhezálló ruhám kényelmetlen volt, a nyakékek ide-oda himbálóztak torkom előtt. Amolyan fojtogató érzést keltettek. Émelyegve vizslattam végig a járgány falait, s a benne helyetfoglaló személyeket. Louis-n kívűl mind unszimpatikusak voltak, a kocsiban tomboló ricsaj pedig csak rontott a helyzeten.
- Mi ez a szar? - böktem ki végül.
- Mire célzol? - fordult felém megannyi szempár, a kérdést viszont Louis szögezte nekem.
- Hát ez a zenének sem mondható lárma. - tettem karba kezeimet.
Kijelentésemre kimeredt tekintettel bámultak rám az utasok, majd a Louis mellett helyet foglaló lány halk pusmogásba kezdett, kezével száját takarva.
- Ő még nem tudja?
- Nagyon úgy tűnik. - hangzott el a válasz, s kisebb hezitálás után ismét megszólalt. - De inkább ne szólj neki...Előbb vagy utóbb, de úgyis rájön.
- Mire jövök rá? - böktem meg a nekem immár háttal ülő személy vállát.
- Mi? - fordult meg.
- Ellen. Vagy ki.
- Eleanor. A nevem Eleanor.
- Nos, El'. Miről is nem szabad tudnom? - néztem vele farkas-szemet, melyet végül Louis szakított meg.
- Azt, hogy ez tényleg pocsék egy dal. - nyomta meg a rádió némító gombját, majd visszahuppant bőrülésére. Hirtelen mélységes csend támadt, a fülemben zakatoló zsivaj felerősödött, szinte megörjített. Ez, a mindennapivá vált szokása a testemnek lassan az őrületbe kergetett, idegeimet megtépázta. Nem bírtam. Talán a drog...Az segít. Benne sosem kellett még csalódnom. 
A hirtelen rám törő kábítószer-hiányom, átvette a hatalmat tudatom felett, nem bírtam tovább a jármű szoros fogságát.

- Hm? - nyögött fel Eleanor.
- Ki akarok jutni innen.
- Mi van? - bukkant elő Harry tekintete  mobiltelefonja mögül.
- Engedjetek ki. - meredtem rá a golyóálló üvegre, majd hirtelen megindultam felé.
Testem szinte repült az óriási járgányban, gondolataim a crack áldásos hatása körül forogtak, testemet a kábítószer vezette. Az idő lelassult. Szinte kockáról-kockára kirajzolódott az utasok reakciója a semmiből jövő tettemre. Harry eldobva készülékét ugrott utánam, s hatalmas karjaiba zárta -az üveggel épp hogy nem érintkező- testemet, majd azzal a lendülettel rántott vissza a kocsi szőnyegére, s egyben a valóságba.
- Megörültél? Meg akarod magad ölni? - pillantott rám, államon végigsimítva. Tekintetéről lerítt az aggodalom, a félelem, s az a mélyen megbúvó gyermeki ijedség. Hiába tisztázódott bennem maga a gondolat, hogy kis híján összepréselődtem a vastag ablakokon, a tény, hogy még mindig itt vagyok, nem hagyott nyugodni.
- Eresszetek ki innét! - szorítottam meg Harry arcomon pihenő tenyerét, majd eltoltam magamtól, s a sofőrhöz botorkáltam.
- Uram! - böktem meg a kissé kopasz, hamis-parókás férfit. - Megtenné, hogy félreáll egy pillanatra?
- Hölgyem, a főúton nem állhatok meg. Üljön szépen vissza, és bírja ki.
- Rendben. Ez esetben odaadná a kalapját, hogy belehányjak? - vetettem a férfire egy ravasz mosolyt majd, megpöcköltem tengerészkék sipkáját.
- Ó, az Istenért! - markolt rá a kormányra, s rántotta félre. A kisebb malőrt követően egy útba eső buszmegállónál leparkolt. Testemmel tankként törtem ki a kocsiból, s rohamos léptekkel indultam meg a legközelebbi sikátor felé.

*****
                                                                                                                                                           
Remegő kézfejjel nyúltam az aprócska tasak után, melyet melleim fogságából húztam elő, napszemüvegemet feltoltam fejbúbomra, tisztább látást adva ezzel tekintetemnek. Selyemkesztyűimet hanyagul téptem le magamról, majd kibontván az aprócska tasakot, tenyerembe borítottam annak tartalmát.
- Végre. - suttogtam, arcomon könnycseppek csordultak végig. Érzelmeimmel küszködve emelten orrcimpámhoz a port, majd egy mély lélegzettel mind eltüntettem. Lassan, megszédülve döntöttem lapockámat a mögöttem álló betontömbnek, majd lassan átadtam magam a kábítószer émelyítő hatásának.
Már percek óta hevertem egy szemeteskonténer mellet, mikor gyors lépteket hallottam közeledni.

Ki lehet az? És miért siet ennyire? Meg akar ölni? Nem, azt nem teheti. Biztos csak azt a fránya zúgást fogja megszüntetni. Engem nem bántana.

Gondolataim elmosódtak, szemeimet lehunytam, légzésem lelassult, már nem is zavart a közelgő személy mivolta. Kézfejemmel takarást adtam szempáromat bántó villanypózna fényétől, lábbelimet lerúgtam. Minden egyes lélegzetemmel újabb, s újabb porfelhőt lélegeztem be tüdőmbe, majd prüszköltem ki annak maradékát. Kábulatomat a rohamos léptek feltűnő közelsége törte meg. Megállt. Megállt, épp felettem. Szúró tekintetét testemen éreztem, fújtatása hangos, és kemény volt, s kisvártatva felém nyúlt.
- Genna. - húzta el hatalmas tenyerével kézfejemet a szemeim elől.
- Louis? - nyögtem fel halkan.
- Nem éppen. Harry vagyok. - guggolt le mellém, figyelme az immár üres tasakra terelődött. - Ezt te...? - rebegett, kérdését bólintással nyugtáztam. - Értem. Na gyere. - karolt át, majd emelt el a mocskos talajtól, akár egy csecsemőt.
- Ne, várj! Tudok járni! - kiáltottam el magam, karjai fogságából kiszabadulva.
- Makacs egy lány vagy te. - jegyezte meg kacarászva.
- Lou' hol van?
- Eleanor-ral előre mentek. - tette ki karját támaszként, gesztusát hezitálva, de elfogadtam.
- Oh, az jó. - pillantottam le. - Sőt mi több. Kurva jó. Ja. Eleanor nagyon...nagyon kurva. Mármint kurva jó. - csaltam hazug mosolyt arcomra, ez Harry-nek is szemet szúrt.
- Nem csíped El'-t?
- Én ezt a rohadt magassarkút nem csípem! - rúgtam le az újonnan felkerült tipegőt lábfejemről, egyenesen neki a falnak, magasságom hirtelen megcsappant.
- Várj. - húzódott el Harry, majd jobb kezével a konténernek támaszkodva kezdte kifűzni surranóját.
- Te meg mit művelsz? - fontam össze karjaimat mellkasom előtt, majd úgy kémleltem tovább a férfit. Másodpercekkel később immár mezítláb tornyosult fölém, ujjaival összefogva lábbelijét.
- Tessék. - nyújtotta felém. - Vedd fel!
- Mi?
- Rajta! Nem járhatsz mezítláb, nemde?
- Blööö nem járhatsz mezítláb, nemde. - produkáltam magam grimaszolva, testemmel gesztikulálva. - Na add ide azt a bocskort!

*****

Az idő lassacskán lehűlt, lábszáram libabőrös lett. Vállaimon Harry zakója pihent, mely melegen tartotta felsőtestemet. Nem vagyok az a fázós tipus, de jelenesetben nagyon is jól esett magamon tudni valami vastagabb göncöt. Az eget csillagok borították, az utcák hamarosan elcsendesedtek, a fiatalok is lenyugodtak. Hosszadalmas sétánk közben eleinte felszínes bálcsevejt folytattunk, majd egyre mélyebb beszélgetésbe elegyedtünk. Lépteink során egyre közelebb kerültünk egymáshoz, karjaink már-már súrolták egymást, ujjaink végül összekulcsolódtak.
- Hanyas a lábad? - pillantottam rá a lábfejemen pihenő hatalmas cipőre.
- Mi?
- A lábad. Óriási.
- Jaaa, igen. - nyújtottam meg mondatát. - Nos, az hatalmas. Legyen annyi elég. - kuncogott fel, majd rám pillantott, ami hatására szinte kötelező szerűen vigyorodtam el én is.
- Mikor érünk már oda? Vagy egy órája bóklászunk. Csak nem eltévedtünk?
- Húsz perce Genna. Húsz perce. Mellesleg itt vagyunk, gyere. - szorította meg kézfejem, majd egy hatalmas Shell feliratú épületbe rángatott.

- Mit keresünk egy benzinkútnál? - fordultam kérdően Harry felé.
- Louis nem tudhatja meg, hogy...hogy te magadat... - dadogott.
- Hogy drogoztam? - szegeztem neki a kérdést.
- Azt. - nyitotta ki előttem a női mosdó ajtaját.
Lassan lépdeltem be a felmosószer-szagú helyiségbe, mely két, nem túl tágas WC-ből, és egy mosdókagylóból állt, ami egy hosszú és széles pulton terült el. Bele pillantva a tükörbe, önarcképem helyett másvalakin akadt meg a szemem.
- Te meg mit művelsz itt? - meredtem rá a tükörből.
- Csak bekísértelek.
- Hát, már bent vagyok, szóval... - fordultam meg, farkas-szemet nézve zöldes tekintetével.
- Szóval? - suttogta.
- Szóval...a meleg-bár kicsit odébb van. Majd ott találkozunk.
- Nagyon vicces vagy Genna. - kerekedett elő egy csalfa mosoly vöröslő arcán, majd vállával meglökte a hatalmas fémajtót, a zár kattant.

Testemmel felhuppantam a mosdókagyló melletti szekrényre, lábaimról lecsúsztak Harry méretes csukái. Ujjaimmal Kézitáskámban babrálva kaptam elő egy ragtapaszt, s sarkamhoz erősítve, mélyen fellélegeztem. Szaglásomat rettenetes bűz csapta meg.
- Apropó lábak. Te mikorra tervezed megmosni a tiéidet?- markoltam rá orromra.
- Most miért mondod? Talán büdös? - emelte arcához bal lábfejét, jobb kezével a pultot támasztva.
- Igen, büdös! Mosd meg! - förmedtem rá.
- Igenis asszonyom! - állt meg előttem bokáit összecsapva, kezét homlokához nyomva, akár egy katona. Hosszú, izmos lábát megemelte, s a csap alá helyezte.
- Itt a szappan is. - böktem rá egy fehér ragadós maszatra.
- Az tele van szőrszállal. - kacagta el magát, majd rövid tisztálkodás után, a fejem fölött elhelyezkedő kéz-szárítóhoz emelte talpát.
- Mi a frászt művelsz? - vihogtam kezeimmel kapkodva.
- Halgass! Most szárítkozom. - nyomta bele lábujjait hajkoronámba.
- Harold! Fejezd be! - paskoltam meg mellkasát.
- Jó-jó. Abbahagytam. - túrt bele göndör fürtjeibe.
- Na végre! És most tűnés! Pisilnem kell. - lökdöstem a bejárati ajtó felé, egészen az előcsarnokig.
- Rendben, itt megvárlak. Siess!

*****

Nyöszörögve rángattam fel fehérneműmet, melyet mostanában egyre gyakrabban hordok. Azelőtt legfeljebb családi összejöveteleken voltam képes felvenni, azt is anya nyüstölésére. A tükörhöz támolyogva apró sminkigazítást követően rámarkoltam a kilincsre, majd egy magabiztos lépéssel elindultam.
Az előcsarnokból Harry és egy férfi beszélgetése szűrődött ki. Kissé megtántorodva bújtam meg egy csokoládés-polc mögött, s onnan követtem figyelemmel a két férfi szóváltását.
- És mikor? - könyökölt fel a pultra a Shell-sisakos férfi.
- Hamarosan. Már puha, mint a vaj. - vigyorgott.
- Szép munka! - emelte "ötösre" tenyerét, melyet  Harry készségesen viszonzott.
- Bár őszintén szólva nem volt olyan egyszerű, mint a többi lánynál. Adja a nehezen kaphatót. - kortyolt bele jegeskávéjába.
- Most hol van?
- A mosdóban tollászkodik.
- Nagy játékos vagy te, öreg! - simított végig borostás állán.
- Mindig megkapom, amit akarok. Legyen az akár egy drogos kurva is. - nyalta meg ajkait.
Szívem a torkomban dobogott, ajkaim megállás nélkül remegtek. Szemem sarkából egy aprócska könnycsepp fakadt ki, majd csordult végig arcomon. Egy drogos kurva. Ismétlődött fejemben Harry előbbi kijelentése. Bizonytalanul engedtem el a szekrény műanyag borítású sarkát, s visszatántorogtam a WC-be.
Hatalmas erővel csaptam be magam mögött a fémajtót, majd a tükör elé lépve, keserű tekintettel vizslattam végig arcképemet. Falfehér voltam. Úgy festettem, akár egy hulla.
Figyelmem hirtelen a harisnyakötőmben elrejtett tablettára terelődött. Szinte kapkodva nyúltam a ruhanemű után, majd némi kutakodás után kezem ügyébe akadt a babszemnyi pirula. Némi tanakodás után nyelvemre fektettem, s egy maréknyi vízzel leküzdöttem a torkomon.
Babrálásomat hangos kopogás zavarta meg.
- Genna. Ott vagy? - szólalt meg az ismerős hang.
- Öhm...Igen. Csak egy perc. - makogtam, s egy kis piszmogást követően ajtót nyitottam.
- Minden oké? - tekintett le rám a toronymagas személy.
- Persze. Mehetnénk már? - haladtam el mellette, semmibe meredő tekintettel.
- B- biztos? Elég sokáig voltál bent. - mutatott hüvelykujjával a mosdóra.
- Öhm...hasmenésem volt. - indultam el a benzinkút kijárata felé.



Nagyon köszönöm, hogy bár virtuálisan is, de biztattok. CSODÁLATOSAK vagytok, köszönöm szépen!
Mint már mondta, a fejezet nyögvenyelősre sikeredett, de azért remélem nem pártoltok el mellőlem.:)
Egy kedves kommentelő megjegyezte, hogy az előző rész kicsit rövid lett, nos, megpróbáltam a kedvében járni, és hosszabbra alkotni, a jegyzeteim alapján sikerült, remélem kapok majd ezzel kapcsolatban is visszajelzést!:)
Na milyen a fejléc? Remélem nektek is elnyerte a tetszéseteket, mint ahogy nekem is. Szerintem fantasztikus. Főleg, hogy már Louis is bekapcsolódott Genna életébe.
Olvassátok, véleményezzétek!:)
PusziXx

Kedves Darker-ek!

Először is üdvözlöm az új olvasókat itt az oldalon, és ezúttal köszönöm, hogy csatlakoztak a kis csapathoz!:3
Tudom, hogy régen volt már új bejegyzés, és NAGYON sajnálom.
Ez előző fejezetéknél szerintem feltűnt, hogy csak úgy ömlöttek a szavak, mivel elég gyakran jöttek új részek. Ezek részben a ti ösztönző véleményeteknek, és az újonnan kapott szintúgy kedvező kritikáknak voltak köszönhetők. Még egyszer köszönöm, hálás vagyok!:)
Ám a minap kaptam egy igen lehangoló véleményt, így elgondolkoztam az oldal bezárásáról is.
Mielőtt félreértés történne: Nem a kritikával van a bajom, hanem annak a módjával. Teljesen lekezelő volt, azt hitte, hogy csak találomra írok ilyen témában történetet, pedig nem. Igaz, nekem (SZERENCSÉRE) még nem volt részem az effajta életet átélni, de jelentős közelségét tapasztaltam, a barátaim nagy része sajnos rendszeres drogfogyasztó, így ne kérdőjelezze meg senki a tapasztalataimat.
A soron következő fejezet amúgy is elég nehézkesem jön, hisz még a negyedével se vagyok kész, és ahogy ígértem, ezt hosszabbra is tervezem.
Az egyik kritika alapján jobb fejléc kéne az oldalnak...Nos elgondolkoztam és maximálisan egyetértek, a rendelt fejlécem a napokban készül el, így akkorra tervezem a 15.Fejezet érkezését is.
Köszönöm a figyelmeteket, és még egyszer sajnálom, hogy csalódást kellett nektek okoznom!:((
PusziXx

14.Fejezet

Jól érzed magad, ugye? Elszívtad az egész szálat, most már ellazulhatsz. Mindent kizárhatsz, csak te vagy. Te vagy, Genna. A lábaid már nem is fájnak, ugye? Az Aspirin is mindjárt hat...csak pár perc. Kopogtak, nem hallod? Menj, és nyiss ajtót.Nem lesz baj ígérem. Nem bánthat többé téged senki. Meg tudod magadat védeni. Genna, hallasz?

*****

Gondolataim mintha csak egy másik univerzumba repítettek volna. Szédültem, mélységesen szédültem. Kezemben serpenyőmmel indultam meg macskajárásban a vastag, fémborítású ajtó felé, a gombóc a torkomban megállás nélkül nőtt.
- Eressz már be, Genna! - dörömbölt a bejáraton.
Ujjaimmal kitapogattam a zárat, szememmel megállás nélkül a hatalmas vasdarabot kémleltem, mely az idegen folytonos csapásaitól zakatolt. A kulcs elfordult, kattant a zár. Mostantól szabad bejárása volt a férfinak. Lassan, megfontoltan nyitottam ajtót, de nem találtam senkit. Eltűnt.
- K-ki az? - szökött ki pár szó dadogva rebegő ajkaim közül. Másodpercek teltek el, de senki nem volt ott, az alaknak hűlt helye sem volt. Megfontolt léptekkel indultam meg a lépcsőház átkutatására, a lépés-érzékelő lámpák sorra oltódtak fel.
- Hol vagy? Mutasd magad bazd meg! - sikoltottam, arcomon könnyek csordultak végig. - Fejezd be! Megkeseríted az életem! - testemmel a roskatag falnak dőltem, melyről vakolat darabkák hullottak alá. Féltem. Rettentően féltem. Legutóbb Hank "merényleténél" éreztem ugyan ezt a dermesztő nyugtalanságot. Talán ő volt az? Utánam jött? Meg fog ölni? Gondolni sem tudtam arra, milyen módon képes leszámolni velem.

Elmélkedésemet a bejárati ajtó fülsüketítő kattanása szakította meg. Valaki a lakásomban tartózkodik, és nem én vagyok az. Idegességtől remegő lábaim majd' cserben hagytak, mikor erőt véve magamon felkeltem, s apró léptekkel közelítettem a szobát. Sarkam kopogása előre jelezte jöttömet, az egész lépcsőház visszhangzott lépteim nyomán. Megálltam a hatalmas fémdarab előtt. Be megyek. Betérek Hank-hez, aki nagy valószínűséggel megöl. Magányosan, bedrogozva fogok meghalni. Nem éppen egy "Happy End". Ujjaimmal határozottan markoltam rá az aprócska fémkilincsre, "fegyveremet" fejem fölé emeltem, s akár egy betörő, úgy nyitotta be a lakásba.
- Hello, Genna! - hangzott el az alak szájából a mondat. Férfi. Tehát férfi akart rám törni, s kitudja mit művelni velem...de olyan ismerős a hang. Mindegy. Szemeimet összeszorítva csaptam le üldözőmre, s lettem hirtelen prédából ragadozó. Másodpercekkel később meghallatom a puffanást, melytől pulzusom lelassult, én pedig megnyugodtam. Megfeszült testem lassan ellazult, szemeim kinyíltak. Végre láthattam, szembe nézhettem Hank-el. Bárcsak ő lett volna az...

- Úr Isten, Louis!-kiáltottam el magam, kezem ügyéből elhajítva a kissé meghorpadt fémdarabot, majd a földön heverő fiúnak estem. - Louis, válaszolj kérlek! Minden rendben? - pofozgattam.
- Úgy látszik, te sem szereted a meglepetéseket. - emelte meg tarkóját, bal kezével fejéhez kapott.
- Mi a frászt művelsz? Miért ijesztgetsz?
- Hát a vacsora...
- De azt hittem lent vársz! - ütöttem mellkason, amelytől felnyögött, szemei kiguvadtak. - Bocsi.
- Mentségemre szóljon, nem tudtam, hogy ilyen paranoiás vagy.
- Nem is vagyok! - hazudtam, majd a horpadt edényre pillantottam, s kezem ügyébe vettem. - Minden esetre meg kell, hogy jegyezzem, elég kemény fejed van. - viccelődtem, majd feltápászkodtam, térdeim vöröslöttek. Louis szemei láthatóan megakadtak ruházatomon.
- Wao, Genna. Irtó dögös vagy. - nyögött fel.
- Hát igazándiból ez nem igazán az én stílusom, de egyszer élünk, nem?
Vagy amíg nem öl meg Hank - futott át agyamon.
- Nincs jeged? Vagy valami hideg cuccod, ami egy kicsit is, de csillapítaná a fájdalmat?
- Hát...szerintem segítene ha odanyomnád az ajtóhoz.
- Nagyon vicces vagy, Genna! Lehet, hogy agyrázkódásom van! - tápászkodott fel.
- Az, persze...agyrázkódás. Na gyere, keresünk valamit az ágy alatt. - mosolyodtam el.
- Az ágy alatt? - andalgott utánam.
- Ahha, ma már egy párszor szerencsét hozott.

*****

- Miért viselsz szemüveget? - nyomta fejének a hideg ruhadarabot, tele jéggel.
- Mindegy.
- Szívtál? Genna...a város egyik legelőkelőbb helyére megyünk. Nem ülhetsz szemüvegben egész este.
- Ki mondja? - háborodtam fel.
- Én mondom, és az etikett. Na, mutasd magad...biztos nem olyan szörnyű. - nyúlt óriási tenyerével arcom felé, majd levette a szemüveget. - Nem olyan feltűnő. Majd azt mondjuk, hogy allergiás vagy a szemcseppedre.
- Nagyon megy ez neked.
- Csak jól improvizálok.
- Vagy úgy...szóval azt mondod, hogy nem csaltad még meg a barátnődet, ha? - mosolyodtam el, amire ő is fogat villantott.

- Kész vagy?
- Kész. Hogy festek? - fordultam meg magam körül, majd Louis-ra pillantottam.
- Eszméletlenül, Genna. Eszméletlenül.
- Jó, vagy rossz értelemben? - fontam össze ujjaimat a válaszra várva.
- Genna. - lépett hozzám, ekkor vettem észre, hogy férfi létére nem is olyan magas. - Gyönyörű vagy, hidd el. Harold is így fogja gondolni, ebben biztos vagyok. - mosolyodott el.
- Huh. - fújtattam. - Akkor jó. Remélem jó pasi lesz, nem a semmiért öltöztem A.H.-nek. - nevettük el magunkat mind a ketten, majd elindultunk a limuzin felé.
- Amúgy hogy értetted azt, hogy rossz értelemben eszméletlenül?
- Drogozz be, és idd le magad segg részegre. Akkor megtudod.

*****

- Kicsit félek. - mukkantam meg idegesen. - Mi lesz, ha nem tetszek neki?
- Bízz bennem, Genna. - simította meg bal kezével hátamat, majd ajtót nyitott.
- Ha te mondod. - vetettem rá egy kósza mosolyt, s a járműben helyet foglaló utasokra pillantottam. Elállt a lélegzetem.
- Styles! - üvöltöttem el magam.
- Genna?
- Nahát, ismeritek egymást? - derült Louis.
- Naná, hogy ismerjük, vagy is mondhatni. Harry, beszélhetnénk négyszemközt? - legyintettem neki, s szótlanul kirángattam a kocsiból.
- Úgy tűnik, itt meg van a szikra. - lépet be Louis a járgányba.


- Te meg mit keresel itt? - vonszoltam be egy sötét sikátorba.
- Én csak el jöttem egy vakrandira. Inkább vakultam volna meg. - jelentette ki csípőre tett kezekkel.
- Segíthetek, ha szeretnéd.
- Nagyon vicces vagy. Érdekes, amikor az úton hevertél tehetetlenül akkor nem voltál ilyen tréfás kedvedben.
- Ezt ne merd még egyszer felhozni! - estem neki, ujjammal mellkason böktem. Azt az estét örökre ki akartam törölni emlékeimből, már bánom, hogy annyit könyörögtem Stewart-nak csak, hogy elmondja a történteket.
- Nem értem, mi a bajod! Te hisztizel mindig, mindenért. Elvonási tüneteid vannak, vagy mi van veled? - szavait tátott szájjal hallgattam végig. - De ez most nem is érdekes. Legalább a  ma estét bírjuk ki.
- Figyelj Harry. Nem tudom, hogy neked hogy telt a napod, de én keményen dolgoztam. Nincs nekem erre se időm, se kedvem. Inkább felmegyek és...
- ...és beszívsz? Leiszod magad? - dőlt jobbkezével a falnak, tenyere a fejem fölött pihent. - Mindezt egyedül? - utolsó mondata mélységesen megrázott. Nem szabad egyedül maradnom, főleg nem ilyen állapotban.
- Mit izgat az téged, hogy én mit csinálok, és kivel?
- Látod azt a lányt, ott a kocsiban? Ő Eleanor...
- Louis barátnője, tudom. - vágtam szavába.
- Igen. Én hoztam őket össze, így Louis a mai napig úgy érzi, hogy az adósom.
- Mert Louis puhány. - tettem szemrehányó megjegyzést.
- Genna!
- Jó, befejeztem! - bámultam rá karba tett kezekkel.
- Csak egy estéről lenne szó. Viseljük el egymást. - hajolt közelebb, ajkaink majdnem összértek. - Lou' kedvéért.
- De csakis Louis miatt. -löktem el magamtól, majd elindultam a jármű felé.
- Genna!
- Hm? - pillantottam hátra, vállam felett.
- Nagyon csinos vagy.
- Te meg... - hezitáltam.
- Igen? - mosolyodott el.
- Te meg nyald ki a seggem!



El sem tudom mondani, hogy mennyire örülök, hogy itt vagytok nekem!:)
Nem tudtam vasárnapig várni a résszel, így ma megírtam. Bár ezt sem érzem olyan jónak, de remélem, nektek azért tetszeni fog!:))
Olvassátok, véleményezzétek! PusziXx

13.Fejezet

A zsúfolt terem egy katlanra emlékeztetett, sminkesek, fodrászok és lámpák tömkelege vett körül, a fényképész folyamatos utasításai lassan, de biztosan az agyamra mentek. Ki hinné, hogy egy fotózás így kimerítheti az embert. Nem csoda, józan voltam. A tegnap este elfogyasztott marihuána hatása már teljesen elmúlt.
-A bal kezére támaszkodjon!-utasított a férfi, gépe mögül. -Nem hall? Genna, elhiszem, hogy már Ön is elfáradt, de kérem ügyeljen a testtartására.-mordult fel. -Rendben. Nagyon szép. Gyönyörű, Genna. A lábát csúsztassa kicsit lentebb.-koordinált a magas, kopasz férfi.
-Legalább valami jól menő fehérneműnek adom-kapom magam, vagy ilyen putri, szaros-bugyi féle árusnak?-matattam hajamnál, mely szinte kővé dermedt a rá fújt hajlakkmennyiség miatt.
-A Calvin Klein név mond Önnek valamit?
-Öhm...Volt egyszer egy Calvin nemű pasim. Leszoptam, erre ő a számba élvezett, így csak egy seggfej jut eszembe a Calvin nevet meghallva.
-Nos, nem éppen effajta válaszra vártam, de persze ez is egy nézőpont.-térdelt le, majd vette ismét keze ügyébe szürkés masináját. -Na, most a könyökeire támaszkodjon, és nyomja előre a melleit. Had ficánkoljanak az ikrek.

****

Az idő meglehetősen kellemes volt. Az ablakok ugyan csak résnyire voltak nyitva, egy árva szellő mégis beszökött, s lágyan simogatta megfáradt arcomat. Kiterülve feküdtem az óriási franciaágyamon, melyen a beágyazatlan párnák szanaszét pihentek, mintha csak "kicsi a rakás"-t játszanának. Haza érkeztem kor cuccaimat a sarokba hánytam le, cipőmet még az ajtónyitáskor lerúgtam lábfejemről.

Horkolásomat fülsüketítő gyomorkorgásom zavarta meg. Éhes voltam. A stúdióban egy falatot sem hagytak ennyi, ennek meg is lett a hatása. Fejemet kiemelve párnám fogságából hatalmasat nyögtem, majd erőtlenül zuhantam vissza. Tenyeremet lassan az ágy mellett álló kis asztalra csúsztattam,  ujjaimmal "odasétáltam" a rajta elhelyezett telefon gombjaihoz. A számokat találomra pötyögtem be, s fülemhez emeltem a készüléket.
-Tessék, Pizza Hut.
-Hallo. Van pizzátok?
-Öhm...ez egy pizzázó. Ön szerint?-kaptam a lekezelő választ. Ezek szerint jó számot ütöttem be.
-Akkor szeretnék egy pizzát.-szuszogtam.
-Rendben, milyet?
-Olyan...olyan finomat.
-Hölgyem, itt minden pizza első osztályú.
-Akkor egy kolbászosat.
-Egy kolbászos, rendbe...
-Nem is! Egy szalámisat! Az vastagabb.-vágtam közbe.
-Akkor egy szalámis. Milyen címre vihetem?
-London Bridge Hotel 12.-támasztottam meg bal kezemmel fájó homlokomat.
-Erős paprikát tehetek rá?
-Erős paprikát...persze. Dugd fel magadnak az erős paprikádat te seggfej!

*****

Pizza és marihuána füstbe burkolózva hevertem el vérvörös szófámon, s adtam át magam a drog lazító hatásának. A szoba teljes sötétségben pihent, csupán az asztali lámpa adott némi fényt a tágas helyiségnek. Végignézve a kissé poros helyszínen, gondolataim a fenekem alatt fekvő bútorra terelődött. Vajon hány kurva tette már itt széjjel a lábait? Hány nem kívánt gyerek fogant már meg ezen a helyen? Milyen fertőzéseket, nemi betegségeket rejt a vörösen csillogó kárpit? És vajon takarítják egyáltalán? A hotel valószínűleg a legolcsóbb volt a környéken, még az árva félcsillagja alatt is remegett a léc. Betegség ide, nyavalya oda, jelenleg egy cseppet sem izgatott.
Hanyag sziesztámat a telefon dermesztő csengése zavarta meg. Pokrócomat szorosan mellkasomhoz szorítva kémleltem a kanapé öleléséből a készüléket. Ki lehet az? És honnan tudja, hogy én vagyok a szoba jelenlegi lakója? A telefon megállás nélkül hangoztatta fülsüketítő zakatolását, szívem vele együtt kalapált. A dohos, füstös levegőt mélyen letüdőztem, majd erőteljesen fújtam ki , erőt véve magamon. Takarómat magam után vonszolva, mintha csak egy uszály lenne, közelítettem meg a telefont. Szívem a torkomban dobogott, a fű kissé paranoiássá tett. Ujjbegyeimet a fekete, poros kagylóra csúsztattam, majd megemeltem.
-Ha-halló?-rebegtem, fogaimat ajkamba meresztve.
-Genna? Itt Louis. Hogy vagy?-szólalt meg az ismerős hang. Louis volt az.
-Az ég áldjon meg Lou'! Rám hoztad a frászt!-csaptam bele szitkozódva a kis asztalba, mely hirtelen instabillá vált, s szétesett. Egyenesen a jobb lábfejemre. Felsikítva dobtam el a kagylót, mely egyenesen a földnek csapódott, majd huppant vissza.
-A franca! A francba! A francba!-kuporodtam össze lábujjaimat szorongatva.
-Minden rendben Genna?-szólalt meg a hang a telefon mögül. Meg is feledkeztem róla, csak a kibírhatatlan fájdalomra voltam képes gondolni. -Hahó! Genna, ott vagy még?
-Öhm...Igen!Csak történt egy kis technikai malőr.-kaptam fel a kagylót. -Miért nem a mobilomat hívtad?
-Mert nem adtad meg a számod.
-Oh baszki. Tényleg.-csaptam homlokomra. -Mit akarsz?
-Nos, tudom, hogy kicsit késő van, de lenne kedved egy vacsorához?
-Vacsora?
-Ühüm. Tudod te, én...
Talán ketten leszünk? Lehet, hogy szakított a barátnőjével? Egy romatikus vacsora Lou'-val. Szívem ismét torkomban dobogott.
-Eleanor és Harold.-mégsem. Bárhonnan is nézzük, ez nem egy romantikus vacsora. -Na mit szólsz? Amolyan dupla randi.
-O-oké, persze. És hova megyünk?
-The Avenue-be. Ismered?
-Nem. De a nevéből ítélve úgy hiszem, puccos.

*****
                                                          
-Hol a francban van az a kurva magassarkú?-kukkantottam be négykézláb az ágy alá. -Na, meg is van.-emeltem ki a poros lábbelit, majd fájó talpamhoz emeltem. A lábujjaim háromszorosukra voltak dagadva és vöröslöttek. Mégis hogy fogom én ezt kibírni? Figyelmem hirtelen a komódban talált Aspirin-es dobozra terelődött. Fájó léptekkel cammogtam a bútor felé, kivettem a tablettákat, majd egy mély nyeléssel eltüntettem őket tenyeremről.

Tipegőmet feltuszkolva megdagadt lábamra támolyogtam a már megtöredezett, egész alakos tükör elé. Belenézve egy érett, kifinomult hölgy tárult elém, fekete, hetykén kivágott ruhában, csont-fehér gyöngysorral nyakában, feltűzött hajjal. Ez nem én voltam. Ez ne Genna volt. Kissé ledermedve bámultam az elém táruló kép elé, majd percekkel később közelebb merészkedtem. Valós énemre csupán a marihuána általi vérvörös szempárom emlékeztetett.
-Jézusom. Nem láthatnak így meg...főleg nem egy ilyen helyen.-dadogtam, s kezeimmel a bőröndöm után nyúltam, napszemüvegemet elővenni. Még a fotóstúdióból nyúltam le.
Kis kutakodást követően rátaláltam a keresett tárgyra, majd orromra csúsztattam. Tollászkodásomat hirtelen kopogtatás zavarta meg, tekintetemet a bejárati ajtóra tapasztottam.
-Igen?
-Én vagyok az, Genna!-szólalt meg a tompa hang, amelyet a vastag fémajtó még inkább eltorzított. Kezem ügyébe vettem a még az ágy alatt lelt, félig letört nyelű serpenyőt, s remegő lábakkal indultam meg a hang felé.



Nagyon köszönöm, hogy van kereset a blogom iránt, nagyon édesek vagytok!:))
Egy blogtól kaptam egy nagyon szívmelengető kritikát, így rögtön elkezdtem írni a következő fejezetet, ez lenne az. Remélem tetszik, bár nem olyan hosszú, még is jelentős szerepe van.
Komizzatok, olvassátok! PusziXx

12.Fejezet

London utcái csöndben pihentek, csupán egy-két autó robaja, s fényszórója törte meg a nyugalmat, s a sötétséget. Ez volt Észak-Londonban. És voltam én, a város legforgalmasabb részén, egy satnya kis félcsillagos hotelben. Attól a hibbant némbertől csak ennyi tellett. Mrs.Mahoney még mindig dühös volt rám a múltkori miatt, csak mert Stewart-al nem úgy bántam ahogy azt ő megszokta. Ő egy testőr. Ne nyafogjon.
Az engem körülvevő hangzavartól szemhunyásnyit sem pihentem, fülem kattogott a járművek folytonos robotolásától. Néhol egy-egy mentő szirénája bukkant elő a zsúfolt tömegből.
-Mikor lesz már vége?-csaptam bele arcomat hófehér tollpárnámba.
A fülsüketítő lárma egy parányit sem hagyott alább kérésemre, így megelégelve a ricsajt kitápászkodtam ágyamból, majd sikeres földre landolásomat követően tekintetemet erkélyemre szegeztem, s lassú kúszásba megindultam felé. Lassan, de biztosan meg is érkeztem, majd elgyengült karjaimmal felhúztam magam, s felegyenesedtem.
-Kussoljatok már el!-üvöltöttem torkom szakadtából, pokrócomat mellkasomhoz szorítva.
-Inkább te kussolj ribanc, azt' húzz a picsába aludni!-kaptam a meghökkentő választ egy koravén pasastól.
-Anyád...-mutattam be neki annak tudatában, hogy ő ezt valószínűleg nem is látja, majd visszalépdeltem szobámba. Felkaptam tornacipőmet, majd egy lenge köntöst.

A zár hangosan kattant, a folyosó kihalt és sötét volt, akár egy szellemváros. Nem sok dolog volt amitől tartottam, de a sötétségtől egyenesen rettegtem. Surranóm talpa halk morajt hagyott maga után, miközben óvatosan szökdeltem le a lépcsőházban. Tenyeremet lassan csúsztattam bele köpenyem zsebébe, ellenőrizni a zacskóban lévő marihuána meglétét. Hatalmas megnyugvással fújtam ki a poros lépcsőház dohos levegőjét tüdőmből, mihelyst kiértem a végeláthatatlan épületből.

Az egymás mellett felsorakozott háztömböket kémlelve dúdolgattam egy-egy Guns N' Roses számot, cipőmmel a járdán eldobált sörös dobozokat rugdostam, akár egy focimeccsen a labdával, űgy játszadoztam el én is a kicsiny fémdarabbal. Még a szobában rádöbbentem, hogy ahhoz hogy egy parányit is pihenni tudjak, némi koffeinre van szükségem. Más emberekkel ellentétben a kávé megnyugtatott.
-De hideg van.-mormogtam, majd köntösömet összébb húztam mellkasomon.
Percekkel később megpillantottam egy zöld, villódzó neon fényt, Open felirattal. A hatalmas üvegablakokra ragasztott hirdető matricák között bekukucskálva próbáltam megitélni a hely jellegét. Az üzlet kicsi, de hangulatos volt. A falak lime zöldek, a pult mögött egy középkorú, ázsiai férfi állt.
-Üdv. Nyitottam ajtót, mely csengőszóval reagált jöttömre.
-Jó estét!-köszönt rám a férfi némi akcentussal.-Mit adhatok?
-Csak egy erős feketét, köszönöm.-foglaltam helyet a pult előtt álló bárszéken. Orrom egyre inkább kezdett hozzászokni a helyiségben uralkodó menta-kávé kombó illatához
-Erős fekete?-fordult felém egy tőlem kettővel lévő bárszéken ülő férfi. -Nem hittem volna, hogy találkozok valaha is egy nővel, aki így issza a kávéját.
-Hát tessék. Megtaláltál.-dadogtam, hanyag mosollyal arcomon. Érdekes, eddig észre sem vettem, hogy rajtam és az üzletvezetőn kívül bárki is tartózkodik a helyiségben. Kissé zavarba jöttem a férfi hatalmas égkék szemeitől, melyek megállás nélkül kémlelték lassan, de biztosan elvörösödő ábrázatomat. Zavarom neki is szemet szúrt, ajkai apró mosolyra fakadtak. Az arca derült volt, fáradságnak legkisebb nyomát sem mutatta, öltözéke mégis egy egyszerű pólóból, egy lenge tréningnadrágból és egy edzőcipőből állt, amit láthatóan zokni nélkül vett fel. Haja borzas volt, arcát borosta fedte. Amolyan tipikus angol férfi. Sármos angol férfi.
-Minden oké?-bökte meg kézfejemet.
-P-persze. Csak fáradt vagyok. Bocs.
-Ezért iszol kávét.
-Nos, igen...én sem értem, de egyszerűen nem tudok aludni.-mosolyodtam el, szememet megdörzsölve, kávéscsészémet ajkaimhoz tapasztva.
-Amúgy Louis vagyok.-nyújtotta felém hívogató tenyerét.
-Genna.-viszonoztam gesztusát, szám szélén szokásomhoz híven bajszot hagyva.
-Most költöztél ide? Nem láttalak még erre fele.
-Csak átutazóban vagyok. Egy fényképezés miatt jöttem Londonba.
-Fényképezés? Csak nem modell vagy?-kortyolt bele italába.
-Valami olyasmi. Nem igazán illek az anorexiás libák közé. Őszintén szólva előbb könyvelném el magam férfimodellnek, mintsem röhejes rongyokba flangáló cafkának.-viccelődtem, amit ő készséges fogadott.

Már vagy egy órája csevegtünk, ő is átkerült a közvetlen mellettem álló üres bárszékre, egyre inkább kezdtük élvezni egymás társaságát, mikor a kassza mögött álló férfi megszólalt.
-Elnézést, de az üzlet perceken belül bezár.
-Mi?-szólaltunk fel mind a ketten.
-Az üzlet nem éjjel-nappali?-horkantam fel.
-Valóban, de sürgős hívást kaptam, így haza kell mennem.-terítette magára dzsekiét. Látszólag ő sem volt feldobva a hírtől, úgy tűnik nem szívesen hagyta itt boltját. Szemem sarkából észrevettem, hogy ez Louis-nak is szemet szúrt.
-Csak nem a kedves neje?-simította meg borostás állát, elmosolyodva.
-Ennyire egyértelmű lenne?-indult meg a bejárati, és egyben kijárati ajtó felé. Válaszára mind a ketten elkacagtuk magunkat, majd ehuppanva ülőhelyéről Louis engem is lesegített.

*****
                                                                                                                                           
A park egyenesen lenyűgöző volt, az ég tiszta, felhő mentes, a pázsit puha, akár egy ágy. Louis-val egymás mellett hevertünk el a sötétben is tisztán kirajzolódó virágágyással keretezett gyepen.
-Imádom így kémlelni a csillagokat.
-Tényleg gyönyörű. Sokszor szoktad csinálni?
-Mondhatni. Leginkább a barátnőmmel...akivel már jó ideje nem beszéltem.-ütött szemet Tracy akaratlan elhanyagolása. -Jut is szembe, fel kéne már hívnom.
-Barátnőd?-pillantott rám Louis.
-Ühüm. De félreértés ne essék...csak barát.-kacagtam el magam, tenyeremmel fedést adva számnak. -Te most komolyan lezbinek néztél?
-Csak egy parányit.-tette össze ujjait. -Legbelül reménykedtem, hogy nem vagy az.-nevette el ő is magát. -Ugyanis...
-Ugyanis?
-Ugyanis van egy haverom aki biztos jó fejnek tartana..szerintem jól néznétek ki együtt.-szavai kissé szíven ütöttek. Bár alig ismertem, reméltem nem más mellett látna szívesen.
-Oh. Az...jó.-csaltam hazug mosolyt arcomra, majd némi kutakodást követően előemeltem egy apró tasakot zsebemből.
-Az mi?
-Ne viccelj már.
-Nem hittem volna, hogy ilyen vagy. Merész.
-Nem ismersz Lou'.-tekertem fel a jointot.
-Tényleg nem. Gyakran szívsz?-könyökölt fel.
-Napi két-három szállal. Kérsz?
-Nem kösz. Van nálam is.-emelte elő nadrágja fogságából a már feltekert bagót, majd szájához emelve meggyújtotta
-Na és...hogy is hívják azt a bizonyos havert?-kémleltem arcát, melyet a hold fénye úgy világított meg, akár egy szobrot. Arccsontja ívesen kapcsolódott össze hosszú, formás nyakával, mellkasán még póló keresztül is átütöttek izmai. A póló nyaka nem engedett bepillantást a magam fajta kíváncsi "nézelődők" számára, mégis szembetűnt tetoválása, mely egészen a melle fölött húzódott végig.
-Harold.
-Harold?-kaptam fel fejemet. A legutóbbi személy, akit Harold-nak hívtak, egy talpnyaló seggfej volt. De mennyi az esélye, hogy pont az a Harold legyen? Nulla, vagy még annyi se.
-Ühüm.-tüdőzte le gandzsáját, majd fújta ki sűrű füstjét.- Holnap mikor végzel? Azaz ma.
-Valamikor nyolckor. Mert?-pillantottam rá.
-Hát tudod...bemutatnám neked Harry-t. -a név hallatán a hideg futkosott a hátamon. -Persze csak ha neked is jó. Most viszont megyek.-nyomta el bagóját, majd lassan feltápászkodott. -A barátnőm már így is dühös.
-Barátnő? Neked? Furán hangzik azok után, amit a kávézóba adtál elő annak húzott szemű fószernek.
-Ne csináld! Így is bűntudatom van, hogy csak úgy szó nélkül eljöttem otthonról.-húzott fel.
-Otthon? Ennyire komolya a dolog?-babráltam mosolyogva köntösöm összekoszolódott ujjával.
-Már egy ideje együtt vagyunk...
-Hogy hívják a libát?-szakítottam félbe mondatát össze font karokkal, cigarettámat számhoz emelve.
-Eleanor. A neve Eleanor.


Nem tudom, hogy  fejezhetném ki köszönetemet felétek, de most megpróbálom. Nem is tudjátok mennyire jól esik, hogy olvassátok/feliratkoztok  a blogomra. Köszönöm szépen!!:)
Komizzatok, véleményezzetek! PusziXx